Kritika 5.

MÁS

Kicsit sokára ugyan, de sikerült eljutnom Zsófi blogjához, ami a Más címet viseli. A történetbe már akkor belenéztem, mikor a kritikát kérted – igen, jó rég volt – csak aztán a suli annyira... nem kezdek magyarázkodni. Szóval most visszatértem hozzá, és természetesen írok is róla.

A Prológus – amit egyébként inkább tennék a történet leírásává –, nagyon tetszik. Sokat elmond és figyelemfelkeltő. Viszont nekem szúrja a szememet a második bekezdésben az a két jelen idejű mondat. Ha már az összes kérdést múltban írtad, célszerű lenne azokat is.

„Veled volt már, hogy kilógtál a sorból? Hogy különböztél a többiektől? Hogy nem voltál átlagos, ugyanolyan, mint a többiek? Hogy mindig kinéztek a társaságokból? Hogy sohasem tudtál beilleszkedni?

Volt már olyan, hogy családod sem volt? Hogy nem is otthon laksz? Hogy nincs is igazi otthonod?

Történt már olyan, hogy nem voltak barátaid? Egy sem? Hogy senkit nem érdekelt, hogy érzed magad, mit gondolsz, vagy épp mit szeretnél?

Voltál már valaha is egyszerűen csak MÁS?”

Már itt az elején kitérek az Epilógusra is. Tetszik a keret, amit a történetnek adtál. Hogy a prológushoz toldottál hozzá. Tökéletesen egybefoglalja a történetet, bezárja egy kerek egésszé.

„És ezek után éltél már meg igazi, nagy változást? Ami az egész életedet felborítja. Tönkretehet, vagy épp megjavíthat mindent, de az elején még fogalmad sincs róla, melyik fog megtörténni.

És a cél: maradj a változás után is egyedi, páratlan, különleges. Sikerült? Nekem igen. Más maradtam.

Örökké más...”

Alapjaiban véve a történet tetszett. Az alapkoncepció merész, nem találkoztam még ilyen történettel. Bátor dolog meghúzni egy ilyet, mert nagyon sok helyen elmehet rossz felé, de nálad ez nem történt meg.

Janka belső monológjai tetszettek, jól átadtad az érzéseit, a gondolatait. Viszont a zárójeles hozzátoldások nagyon bántották a szememet – gondolatjellel fűzünk a mondatba egyéb gondolatot. Gyakran elfordult – főleg az elején –, hogy ugráltál az igeidők között bekezdésenként, néha egy mondaton belül is. Erre figyelj, mert zavaró tud lenni. Viszont! A stílusod néha annyira magával ragadott, hogy nem néztem nyelvtant, igeidőt, helyesírást, stilisztikát.

A karakterábrázolásod – főleg Janka, Kevin, Tomi és Klári esetében – tetszett, mert nem csak úgy lógtak a levegőben. Mindenki el volt helyezve térben és időben egyaránt. Értem ezt úgy, hogy volt múltjuk, jelenük, voltak céljaik. Voltak. Léteztek. Vagy legalábbis elhittem, hogy léteznek.

Láttam, hogy hozzászólásokban többen nehezményezték a fejeztek hosszát, és láttam azt, is hogy mi volt rá a válaszod. Bennem is nagyjából minden második rész után felrémlett a gondolat, hogy annyira szívesen olvasnám hosszabban. Nem jobban kifejtve, csak hosszabban. Mondjuk két-három részt egyben. Mert szerintem egy hét után hozni egy hosszabb részt nem olyan nagy különbség, mint kétnaponta egy rövidebbet. Nincs ezzel így sem baj, csak iszonyat sokat kellett kattintgatni. Ráadásul a rövid fejezetek kizökkentik az olvasót – főleg akkor, ha a feltöltések idejében olvassa az adott történetet. Megakasztja, előfordulhat, hogy vissza kell néznie, hogy hol lett vége az előző fejezetnek – bár előfordulhat, hogy ez csak nálam probléma a borzalmas memóriám miatt.

Kicsit a szerelmi szálról. Igen, tudom, hogy mellékszálnak szántad, de ha már van, akkor kicsit jobban kifejthetted volna. Nem, félreértések elkerülése végett, nem rózsaszín ömlengéseket, és négyoldalas csöpögős szerelmi vallomásokat várok. Az elején olyan szépen útjára indítottad az ő kettejük kapcsolatát azzal, hogy barátkoztak, ismerkedtek, Janka tanítgatta Kevint, élvezték egymás társaságát. Aztán eljutottunk oda, hogy átfordult többe, viszont azt az egy mondatot én nagyon keveselltem, hogy „lett egy kapcsolatom”. Nem is volt egy mondat, csak egy fél. És tudom, hogy Jankát akartad a középpontba állítani, a némaságával, és a harcaival, de Kevin a betöltött szerepénél fogva részese ennek. Része Janka életének, és szerintem megérdemelték volna ők ketten azt, hogy pontosan hogyan és miképp jöttek össze.

Kicsit visszatérnék oda, amit az elején mondtam a némaságról, meg hogy bátor döntést. Szinte tökéletesen végigvitted az egész történeten. Janka vívódásai helyénvalóak voltak, az önmagával vívott harc, az őrlődés aközött, hogy az legyen, amit ő szeretne, vagy amit mindenki más. Ez mind-mind jó volt. De felmerültek bennem kérdések, hogy gondolom ezek a műtétek pénzesek – kiindulva a lézeres szemműtétek árából, nem is kis összegbe kerülnek. A későbbiekben felemlegeted, hogy sokba került, de Janka másfél nap alatt döntött, és szerintem egy ilyen összeget ennyi idő alatt előteremteni… Plusz nekem a másfél napos döntés is kevés volt. Ez egy olyan dolog – ahogyan írtad is – ami az egész életét megváltoztatja, adott esetben rengeteg problémával járhat – mint ahogy járt is. Szóval ezen minimum napokat, de inkább heteket szokás őrlődni.

Még valami! A szereplőknek néha annyira rettentően evidens dolgok nem jutnak eszükbe – mint például Jankának a műtét, vagy a szilveszter tervezgetésénél a házibuli. Nem tudom, nekem ezek adott esetben mindig elsők közt úsznának a gondolataim közé.

A tartalmi rész mindezektől függetlenül nagyon rendben volt. Végigolvastam a történetet, tetszett is, noha nem igazán az én világom. De szépen fogalmazol, változatosan írsz, bő szókinccsel, alapvetően jól vezeted a cselekmény fonalát, látszik, hogy nem összecsapott a munka. Amit tényleg fokozottan kiemelhetnék, mint esetleges változtatandó, azok az igeidők és a zárójelek. A többi dolog, amihez megjegyzést fűztem inkább csak szubjektív vélemény – de hisz’ gondolom, ezért kértél véleményt, hogy szubjektív véleményt hallhass.

Át is térnék a küllemre.  Azt írtad egy hozzászólásban, hogy egy blog kinézetének nem feltétlenül kell csicsásnak lenni. Egyet is értek veled, meg nem is. Egyetértek, mert azt gondolom, nem minden a külső, de sajnos szörnyen elanyagiasodott világunkban az emberek lassan képtelenek a belső tartalmat értékelni, és csak a külsőt figyelik, ami természetes emberi reakció. És nem értek veled egyet, mert az esztétikumra, a rendezettségre igenis szükség van.

Le is írnám, hogy mi az, amin változtatnék a helyedben. Mint azt már említettem, ez szubjektív vélemény. Kezdetnek az oldal szélességét kisebbre venném, mert nekem például nem fért el teljes szélességben a monitoromon. A modulok címét is kisebbre venném, és egyeztetném a felső menüsor betűtípusaival. A lilát nem értem, mint betűszín, ha már alapvetően a fekete és a fehér uralja a blogot, akkor célszerű lenne ezeknél megmaradni. Vagy, mivel a háttered halványsárga, esetleg átállítanám arra. Apropó háttér! Nekem rettentően zavarta a szememet olvasás közben az átlátszó sablon, szóval szerintem a bejegyzések hátterét állítsd valami egyszínűre, mert ez nagyon megerőltető a szemnek.

A fejléced viszont nagyon tetszik, pontosan azért, mert nem megszokott. Nincs szükség arra, hogy a főszereplőid legyenek rajta, mert ez sokkal többet elárul a történetről.

Még egy utolsó gondolat, szerintem nem kellenek a fejezetekbe a képek. Nem baj, de jók a leírásaid ahhoz, hogy az ember maga elé képzelhesse a dolgokat. Márpedig éppen ez a leírás egyik csodás tulajdonsága, hogy az olvasó képzeletére bízza a helyszíneket.

Összességében egy remek történeted van, kiviteli hiányosságok nélkül, a kinézet terén azonban van hova fejlődnie a blognak – nem csicsa, vagy giccs terén, olvashatóság szempontjából.

Dora Groß