Sziasztok!
Igazán nagyon
szégyellem magamat, amiért csak ilyen sokára hozom a kritikát, de mentségemre
szóljon, hogy már szombaton készen volt, csak az internetem mókázott itthon, és
nem tudtam feltenni. De most már itt van a kritika, és ezzel együtt mi is
próbálunk egy kis életet lehelni a blogba - a napokban várható az előző verseny
helyezetteinek és győzteseinek interjúra illetve az ajánlók.
Rövid tömörön
tehát élünk, és még csak el sem vesztünk, tehát a jövőben számítsatok arra,
hogy ha nem is hiper-szuper aktívak, de azért mindenképpen aktívabbak leszünk,
mint voltunk. A sok közérdekű blabla után pedig jöjjön a
kritikám Lexennek!
Kinézet
Szögezzük le azt,
hogy én sem vagyok egy nagy design-mester, viszont szemem van, és valamilyen
szinten potenciális olvasó-jelölt vagyok. Nem feltétlenül fogna meg a blogod
kinézete, hogyha csak úgy idetévednék. Persze tudom, nem minden a külső, és
valószínűleg ennek ellenére is beleolvasnék a cikkeidbe, de alapvető elméletem
az, hogy a külső megfog, a belső megtart. De ha a külső nem fog meg… Márpedig
nem fog meg. Leginkább azt tudnám rá mondani, hogy olyan semmilyen. Nem nagyon ébreszt
bennem gondolatokat. Én azt szeretem, hogyha már egy fejléc is elgondolkodtat,
ha érzelmeket ébreszt bennem – és itt már teljesen mindegy, hogy pozitív vagy
negatív érzések-e. A lényeg, hogy érzések. De itt nem érzek semmit.
A legszembetűnőbb
hiba talán az, hogy a fejléced keskeny a blog szélességéhez képest, és
jobboldalt nagy barna űr van. Ezen kívül maga a kép is borzasztóan üres. Mindenképpen ajánlanám,
hogy valami komolyabb fejlécet készíts – vagy adott esetben kérj meg valakit,
hogy készítsen, mert tartalmi szempontból kifejezetten jó oldalad van ahhoz,
hogy megérdemeljen egy komolyabb designt.
Másba nagyon nem
tudok belekötni, a betűtípusaid olvashatóak, a fehér alapon szürke betű egészen
szemkímélő, tehát ezzel sincsen gond. A kezelhetőséggel sincs baj, könnyű
eligazodni az oldalon szóval ez a rész már szuper. Ráadásul az olvasóiddal is
közvetlen vagy, rendszeresen kiszólsz hozzájuk, a véleményüket kéred, amit
szintén remek, mert kvázi „otthonos” hangulatot teremt. Én a helyedben azért
csinálnék egy chatet a modulsávba, mert azért mégiscsak könnyebb a használata,
és Google-fiók nélkül egyszerűbb is. De persze rád bízom, ez csak egy tanács.
Mivel ez most más
típusú blog, mint az eddigiek, kicsit más séma alapján haladtam.
Történetvezetést nem tudtam nézni, viszont a témaválasztásról, felépítésről
lehet írni, így most azt vizsgáltam kicsit tüzetesebben. A több mint száz bejegyzésed nem
olvastam végig, de átfutottam a címeket, és jó pár cikket átnyálaztam, ezek
alapján alkottam véleményt.
Felépítés
Azt tapasztaltam
többnyire, hogy a hosszabb cikkeidet nagyjából ugyanarra a vázra építed.
Bevezetőként nyitsz egy kis személyes élménnyel, tapasztalattal, ami szerintem
nagyon szuper, mert ezzel eleve megteremtesz egy közvetlen hangulatot író és
olvasó között. Erről az élményről kötsz át a cikk tényleges bevezetőjére, ahol
kifejted a témát, elmondod, hogy miről írsz majd, ami szintén egy remek
gondolat. Kedvelem, hogy nem csak úgy in
medias res, rögtön a közepébe vágunk, hanem van időm végignézni, elolvasni,
feldolgozni, hogy miről lesz szó. Aztán pedig természetesen jön a kifejtés, ami
alapos, általában a téma mélyére ható és minden területre kiterjedő. Ami külön
tetszett, hogy nagyon gyakran hozol fel példákat, hogy az irodalomban hol
található ez vagy az a nézőpont meg – és
rájöttem, hogy milyen nevetségesen kevés könyvet ismerek.
Az tisztán látszik
tehát, hogy a cikkeidet alaposan átgondolod, hogy tudatosan felépíted
őket. Azonban ennek, hogy
egy művön keresztül ismerteted a témát és így vezeted a cikket, lehetnek
árnyoldalai is. Például A
realitásról című cikked egy
alapvetően érdekes témát feszeget – a könyves (és filmes) klisék megjelenése a
főszereplők közötti kapcsolatokban –, viszont érdemben a cikk háromnegyedéhez
nem tudnék hozzászólni, Jacqueline Wilson munkásságát illető ismerethiány okán.
De ezt a problémát ügyesen megoldod azzal, hogy a regény alapfelállást pár
mondatban bemutatod, ahogy a szereplőket is, és utána magyarázod, hogy miért
más ez a regény, mint az összes többi. Bár néhány része így is kicsit homályos
volt a cikknek, de a szándék megvolt, és a bejegyzés jelentős része érhető volt.
Témaválasztás
Úgy láttam, hogy
alapvetően nagy hangsúlyt fektetsz a karakterek jellemábrázolására, és ennek
nagyon örültem. Nagyon fontos téma ez, és ennek megfelelően sokat foglalkozol
is vele. Én ugyanis elsősorban ezt tartom egy jó regény kulcsának, mert lehet
akármilyen jó a cselekmény, ha a szereplők felületesek – fordított esetben
viszont már más a helyzet, jól kidolgozott, egyedi karakterekkel, egy felületes
cselekményszálat is érdekessé lehet tenni.
Írással
kapcsolatos tanácsokat adó oldalként jó, hogy fordítasz erre figyelmet,
fektetsz ebbe energiát, mert sokan nem is gondolnák, mennyi minden múlik a
szereplőkön. Sok az olyan cikked, bejegyzésed, ami ezzel foglalkozik, és a
saját magam számára is találtam érdekes, és legfőképpen hasznos információkat,
gondolatokat.
Illetve sok időt
szánsz a szemszögválasztás taglalására is, ami szintén egy remek gondolat, mert
ez megint csak nagy problémát jelent manapság – bár szerintem szorosan
összefügg a karakterépítéssel. Alapjában véve a témaválasztásod érdekes és
módfelett hasznos, azonban gyakran tapasztaltam azt, hogy egy adott témának
csak egy kis szeletét mutatod be, ezért ugyanahhoz a kályhához többször is
vissza kell térned, többször fel kell hoznod közel ugyanazt a bevezetőt.
Ezen kívül gyakran
voltak olyan témáid, amit éppen csak pedzegettél, de mélyen nem merültél bele,
kvázi az olvasóra bíztad a téma kifejtését. Felvetettél egy kérdést, de te
magad nem feleltél rá, nem alkottál róla véleményt, csak az olvasóid
állásfoglalására vártál. A „Nektek milyen gondolatotok van a témával
kapcsolatban?” kérdés helyénvaló egy másfél-két oldalban kifejtett cikk alján,
de nem egy két bekezdésből álló, hosszan megfogalmazott témakifejtés végeként.
Ilyenkor maga a bejegyzés – tartalmilag és hosszilag is – annyit ölelt fel,
mint más cikkeknél a bevezetőd.
Megfogalmazás,
helyesírás
A gondolataidat
alapvetően jól fejezed ki, gördülékenyen írsz és összefüggnek a mondataid, a
bekezdéseid. A logikád követhető, a stílusod kifejezetten jó, olvastatja magát.
A helyesírásod is rendben van, csak kérlek szépen, figyelj arra, hogy a Harry
Potter sorozat híres-hírhedt aranyvérű családja az Malfoy, nem Melfoy. Mert több
helyen is említed – hibásan. És igen, nagy rajongójuk vagyok – az összes
generációnak –, és igen, nagyon bántja a szememet. Azonban sem helyesírási, sem
megfogalmazási szempontból nem találtam nagyobb hibát.
Összegzés
Alapvetően nagyon
jó a blogod – szeretem is, már régebben feliratkoztam rá, mert a témáid tényleg
érdekesek. De a design cseréjét/feljavítását mindenképpen javasolnám. Ezen
felül pedig azt tanácsolnám, hogy azokat a bejegyzéseket, amiket eddig pár
mondatban letudtál, és valójában az olvasók felé intézett kérdésekként tettél
ki, inkább a későbbiekben bővítsd ki cikkeké. Mert mondjuk egy fórumon
témaindító hozzászólásnak teljesen rendben vannak, így azonban a – a többi cikk
mellett kicsit furán festenek. Vagy ezzel sincs amúgy akkora baj, mert
megcsinálhatod mondjuk, hogy adsz nekik egy címkét, hogy „fórum”, és kigyűjtöd
ezeknek a linkjét egy külön oldalra, ahol bárki bármikor hozzájuk szólhat.
Zárásképpen pedig álljon itt az a néhány bejegyzés, ami igazán tetszett.
Cikkek,
amik nagyon tetszettek
· Mary Sue
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése