Kritika 11.

Sziasztok!

Megint rengeteg idő telt el a legutóbbi kritikám óta, de sajnos jelenleg az érettségi élvezi a figyelmem 70%-át – a fennmaradó 30% pedig megoszlik a Bosszú és az életem között. De most itt vagyok, meghoztam SuperGirl kritikáját a Katrin című regényéről. A kritika olvasásához kattints a Továbbra.

Katrin

A kinézet

A blog kinézete meseszép, engem elvarázsolt a fejléc, és a komplett design. Khyira munkáival találkoztam már korábban – most sem okoztak csalódást, nagyszerűen oldotta meg. Nem gondoltam volna, hogy van olyan árnyalata a narancsnak, a lilának és a rózsaszínnek, amiben nem ütnek el egymástól. Egy picike szőrszálhasogatás – a Chat betűszínét én a helyedben hozzáállítanám az oldal színeihez. De egyébként le a kalappal előttetek!

A történet

Mivel három fejezeted van meg, a cselekményről bőven nem tudok írni, viszont az biztos, hogy Kartin rémálma mutatja, hogy lesznek még itt izgalmas dolgok. A prológusod remek kezdés, nagyon szépen megfogalmazva, gyönyörű leírásokkal. Tetszik a helyzet, amit megjelenítesz, és az, ahogyan megjeleníted. Nem szeretek E/3-ban írni, és annyira olvasni sem, viszont nálad egyáltalán nem zavar, annyira gördülékeny. Nem veszel el a jelen időben, ami szintén pozitív, nem ugrálsz az időben.  Fura viszont, hogy csak a prológust írtad jelenben, onnantól váltottál múltra. Van valami különösebb oka, vagy csak így volt könnyebb? Ez így egyébként nem baj, csak kérdezem.

A karakterek

Mesés, hogy három plusz egy fejezet alatt szépen lassan adagolva mennyi mindent megtudunk Katrinról. Mesélsz nekünk a gyerekkoráról, a szülei haláláról. Megtudjuk, hogy nagynénjével él tizenkét éves kora óta. Beszélsz a kedvenc írójáról, az őt ért megrázkódtatásokról, szépen lassan, apránként mutatod be nekünk, olvasóknak, ami arra enged következtetni, hogy ismered a szereplődet, alaposan átgondoltad, nem csak úgy a levegőbe dobálsz dolgokat. Az érzéseit hitelesen, hihetően adod át, az E/3-tól függetlenül is. Egyetlen problémám van csak vele kapcsolatban – a prológusban zafírkék szemei voltak, míg a második fejezetben, a Tristannal való találkozásakor már méregzöld. Erre figyelj majd oda!

Tristanről kevesebbet tudunk, viszont mégis érdekes. Róla sem azért tudunk kevesebbet, mert kidolgozatlan, ó nem. Tristan is ugyanúgy aprólékosan felépített, mint Katrin, csak nem volt még ideje kibontakozni. De mindenképpen tetszett Eufora ellenszenve vele szemben.

A kettejük találkozása kicsit klisészerű, de mégsem. Megakadályozod, hogy azzá váljon Katrin elrohanásával. Azáltal, hogy ő továbbáll, nincs esély arra, hogy „egymás szemébe nézve egymásba szeressenek”, ezáltal sokkal hihetőbbé válik az egész. Normális, hogy utána ott motoszkálnak egymás gondolataiban, és Tristan metrós hasonlata kifejezetten tetszett.

A helyesírás és a stílus

Helyesírásilag nagy hibáid nincsenek, találtam pár elírást, amiket én nem elgépelésnek gondolok, hanem hiányos tudásnak. Többnyire az összetett szavak írásánál, például te úgy írod, hogy nevelő nő, holott helyesen az egy szó, nevelőnő. Ha külön írod, akkor ott jelzőként funkcionál, míg egyébként egy foglalkozást takar (A nevelőnő egy nevelő nő. Gyönyörű a magyar nyelv, nemde?) Vagy rajztudása van valakinek, nem rajz tudása. Hazamegyek munka után, nem pedig haza megyek.

Még egy valami a helyesírás részhez. Az idegen szavak toldalékolásnál, ha úgy ejted, ahogy írod, akkor ugyanúgy toldalékolod, mint a magyar szavakat. Tehát a Ford, mint autómárka közvetlenül kapja a toldalékot – Fordba, Forddal, Fordhoz… Ezt találtam még hibát. Illetve volt egy olyan, hogy egyetemistahallgató, ilyen szerintem nem nagyon vagyon. Vagy egyetemista, vagy hallgató. De ez már csak a kukacoskodás része.

Térjünk is át a stílusodra. Lenyűgözött. Ügyesen bánsz a klaviatúrával, remek szófordulataid vannak, zseniális hasonlataid, a leírásaid fantasztikusak, szóval igazából semmi rosszat nem tudok mondani – azért kötekedtem annyit a helyesírásnál, mert tudtam, hogy ide majd nem fogok tudni negatívumot írni.

Összegzés

Egy remek történet elejét olvashattuk, ami mesés köntösben van tálalva. Tudom, tudom, Nem a borító alapján ítéljük meg a könyvet, de most komolyan, kit áltatunk. Úgyis mindenki tudja, hogy képtelenség elvonatkoztatni tőle. Tehát egy izgalmas, és remekül összeszedett, megfogalmazott történet a Katrin, és elvarázsolt a Szereplők modulod ;) Csak így tovább!